Ki gyógyítja a gyógyítót?

Manapság egyre többen vannak, akik különböző képességeik, tehetségeik révén mások segítésével keresik a kenyerüket. Ide tartoznak az ápoló(nő)k, orvosok, tanító(nő)k, óvónők, szociális munkások valamint a természetgyógyászat és ezotéria területén dolgozó segítők egyaránt. A veszélyeztetettek között találhatjuk a gyermeküket egyedül nevelő édesanyákat és a háztartásbelieket is. 

Aki életében csak egyszer is – akár szülőként – megtapasztalta azt a fajta feladatot, amit egy másik emberre való teljes figyelem jelent, az pontosan tudja, hogy mekkora igénybevétellel jár.
Óriási a veszélye annak, hogy aki rendszeresen mások problémáinak megoldásával foglalkozik, saját magát elhanyagolja, sőt előbb-utóbb akár meg is betegítheti. Emellett az is előfordulhat, hogy segítés helyett a kimerült segítő adni már nem tudván, a segítendőktől vesz el energiát.

 Könnyen felismerhetjük a kimerült segítőt arról az ellentmondást nem tűrő hangról, amelyen világosan érezhető, hogy csak és kizárólag az ő tanácsai szerint lehet a helyes irányban haladni. Szintén fontos tünetnek számít a sértődöttség és a pesszimizmus.

Ha kliensként kerülünk ilyen segítőhöz, mihamarabb szakítsuk meg vele a kapcsolatot, mert javulás helyett energiaveszteségre, sőt állapotunk romlására számíthatunk.

Ha segítőként dolgozunk, az átlagosnál is nagyobb a felelősségünk abban, hogy jó testi-lelki állapotban tartsuk magunkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy munkánk során energiáink fokozottabban használódnak el, mint más foglalkozásoknál.

Ha felkészülünk ezekre a helyzetekre, akkor sokáig tudunk majd magunk és klienseink megelégedésére dolgozni.

Hogyan készülhetünk fel?? 

Vannak napi, heti és éves ritmusban végzendő gyakorlatok.

Napi szintűek: megfelelő táplálkozás, ha lehet sok magas víztartalmú gyümölcs, zöldség és teljes értékű gabona fogyasztásával. Fontos, hogy lehetőleg valamilyen meditációs, vagy spirituális gyakorlattal tartsuk karban lelkünket. Figyeljünk rá, hogy eleget aludjunk. Fordítsunk naponta időt arra, hogy törődjünk családtagjainkkal, hozzátartozóinkkal, barátainkkal.

Heti szintűek: tartsunk meg a magunk és családunk számára egy vagy két pihenőnapot. Ilyenkor kiránduljunk, menjünk társaságba. Szakítsunk időt arra, hogy átgondoljuk az előző hetet, és felkészüljünk a következő hétre.

Éves szintűek: Merjünk szabadságra menni. Évente egyszer hosszabb időre (2-3 hét), és még egyszer, vagy kétszer 1-1 hétre. Végezzünk el továbbképzéseket, amelyekből új impulzusokat meríthetünk munkánkhoz. Olvassuk, lapozgassuk rendszeresen újra azokat a könyveket, jegyzeteket, amelyekből szakmánkat tanultuk.

Ha segítőként úgy érezzük, hogy kimerültünk, merjünk segítséget kérni, és különféle terápiás módszerekkel állítsuk helyre megbomlott testi-lelki harmóniánkat. Így oly módon tudunk segítséget nyújtani, hogy magunk is átélhetjük a folyamatos testi-lelki fejlődés örömeit és klienseink is profitálnak kitűnő energetikai állapotunkból.

Ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt, jó egészséget és bátorságot!