Életünk tükrei - Kapcsolataink 1. Párkapcsolati mintánk

A kapcsolatok témaköre numerológiai szempontból a kettes szám uralma alá tartozik. Ketten vagyunk, TE és ÉN - mondhatjuk. Erre a kettősségre épülnek fel kapcsolataink, akár személyekről, akár tárgyakról vagy eseményekről van szó.

A kapcsolatainkban legfőbb vágyunk, a kettősség helyett az egység megélése, ám ehelyett nagyon gyakran inkább az elkülönülést tapasztaljuk meg.

A kapcsolatok alapmintázata már magzatkorunkban létrejön, amikor nagyon szoros, fizikális egységben élünk édesanyánkkal. Mivel azonban a méhen belül csak bizonyos ideig növekedhetünk, a hely szűkössé válásával felébred bennünk a vágy, hogy elinduljunk tágasabb világok felé. Ezért aztán magzatként egyszer csak megindítjuk saját születésünk folyamatát, ahonnan kezdve sok nehézséggel kell szembenéznünk. A külvilággal először tehát születésünkkor teremtünk kapcsolatot, azaz születésünk összes további kapcsolatunk elsődleges mintájává válik.

Születésünk azonban egy - többnyire - rendkívül fájdalmas folyamat, ami nem könnyíti meg a kapcsolatteremtést számunkra a későbbiekben.

 Eleinte legfontosabb kapcsolatunk a szüleinkkel való kapcsolat. velük szeretnénk újra élni a magzatkorban megtapasztalt szoros egységet, de a születés hatalmas fizikai fájdalma után általuk tapasztaljuk a legnagyobb érzelmi fájdalmat is: az első elutasítás hatalmas sokkját. Sokszor csak azért, mert édesapánk/édesanyánk fiút várt lány helyett vagy fordítva. Gyakran pedig azért utasítanak el bennünket, mert nem értik az általunk küldött jelzéseket. Ám a tanulság gyakran életre szólóan belénk ég: nem kellek, nem vagyok fontos.
Így aztán egész életünkben keressük azt a férfit vagy azt a nőt, aki betölthetné azt a hiányt életünkben, amit szüleink nem adtak meg nekünk. Mivel azonban egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő csak úgy tud engem szeretni párkapcsolataimban, mint egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő, sokan beletörődünk az élethosszig tartó hiányba, és a csalódástól félve már nem is akarjuk megtalálni párunkat (terjed a szingli életforma!), vagy szállunk "virágról-virágra", és folyton bebizonyítjuk magunknak, hogy minket úgysem szeret senki.

Mit tehetünk?

 Legjobb, ha szembenézünk sebzettségeinkkel, és feloldjuk a születési vagy kisgyermekkori traumatikus tapasztalatainkat, hogy boldog, kiegyensúlyozott, felnőtt és teherbíró párkapcsolatban élhessünk.