Nem egyszer tapasztaltam magam is, mesélték a kollégák is, hogy amikor valaki bejelentkezik oldásra, akkor nehezen fogadja el, hogy néhány napot vagy néhány hetet várnia kell az oldásra.
Sokszor kiderül, hogy már hónapok, néha évek óta megkapta az elérhetőségemet, de mindig halogatta a bejelentkezést. És most, hogy már nagynak érzi a bajt, minél előbb, lehetőleg azonnal szeretne jönni.
Ilyenkor régebben előfordult már velem az is, hogy megsajnáltam a bajban levő embertársamat, és bevállaltam egy-egy extra oldást.
Ám utána gyakran éreztem extrém fáradtságot, és rájöttem, hogy ez sem nekem, sem a klienseknek nem jó. Ahhoz, hogy a klienseimnek azt a figyelmet és szakmai színvonalat tudjam adni, amire szükségük van, nekem is jól kell éreznem magam.
Ezért odafigyelek, hogy az oldásaim meddig tartanak. Figyelek arra is, hogy hány embert tudok egy nap vagy egy héten oldani, és hagyok magamnak szabadnapokat is, amikor nem dolgozom kliensekkel, hanem pihenek.
Egy másik fajta nehézség volt, hogy egy ideig csak azt tekintettem munkának, ha oldottam. Az adminisztráció, a posztok írása, a tanfolyami felkészülés mind-mind a szabadidőmből ment el.
A következmény?
Fáradtság, betegségek.
Ez megtanított arra, hogy határokat szabjak. Ha valakinek pedig igazán sűrgősen kell az oldás, akkor ma már számos remekül dolgozó kollégát tudok ajánlani, akiknek a képzésében személyesen is részt vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése