2012. február 14., kedd

Felnőnek-e a gyerekek? Megengedjük nekik?

A minap felhívott egy hölgy, hogy szeretné bejelenteni a kisfiát oldásra.

"Hány éves a gyermek?" - kérdeztem.
"Harminc." - Hangzott a válasz.

Itt vettem egy jó mély levegőt, majd lassan kifújtam, és kértem az édesanyát, hogy akkor hívjon fel inkább a "gyermek" időpont egyeztetés miatt. Ez meg is történt szerencsére, bár a mama előtte még közölte, hogy azért ő elkísérné a kisfiát...
Érdemes ezen kicsit mindannyiunknak elgondolkodnunk. Fontos tudnunk, hogy mindenki csak a saját problémájáért vállalhat felelősséget. Más helyett nem tudunk megváltozni, más problémáját nem tudjuk megoldani. Amíg gyermekünk kiskorú, addig persze felelősek vagyunk a jól-létéért. Bár akkor is gyakori eset, hogy amit mi problémának látunk, az a gyereket még csak nem is zavarja. Ilyenkor gyakran inkább a szülőnek kell az oldás, hogy el tudja fogadni a gyermeket olyannak, amilyen. Az esetleges változás ezen a teljes elfogadáson alapulhat, amíg ez hiányzik egy kapcsolatból, minden kísérlet a másik megváltoztatására garantáltan kudarcba fullad.

Az is fontos, hogy csak az életkorának megfelelő mértékben gondoskodjunk gyermekeinkről, hiszen mindannyiszor, amikor megteszünk valamit  a gyerek helyett, amire ő már képes - Anyukák, figyelem! - akkor megfosztjuk őt az önállóságától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése