Stresszelő világban élünk - avagy tényleg tehetetlenek lennénk?

Ma már az átlag ember is tisztában van azzal, hogy stresszelő világban élünk, ám kevesen tudják, hogy valójában mit is jelent a stressz reakció, és mit tehetünk ellene. Elmondhatjuk, az élet fennmaradásának alapvető módja, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Ez nem csak az emberekre igaz, hanem az olyan alacsonyrendű élőlényekre is, amelyeknek még idegrendszerük sincs. A változásokra való reakciót a magyar származású tudós, Selye János, stressz reakciónak nevezte. Az ő meghatározása szerint a stressz reakció a „test nem specifikus válasza a testet ért igénybevételekre”. Minden olyan igénybevételt, ami alkalmazkodásra kényszerít bennünket, stresszornak nevezünk. Ezek lehetnek kellemetlen (zaj, hőmérsékletváltozás, határidő-túllépés, stb.), vagy kellemes (házasságkötés, gyermekszületés, költözés, karácsony, stb.) dolgok egyaránt. A fentiekből látható, hogy a stressz teljes megszüntetése nem lehet a cél. Tökéletesen stresszmentes embereket legfeljebb a temetőben találhatunk. Ugyanakkor életünkben az ingerszegénység is komoly stresszforrásként szerepelhet. A cél tehát inkább az lehet, hogy csökkentsük életünkben a szükségtelen stresszorokat, illetve enyhítsük az ezekre adott fiziológiás válaszreakciókat. Az alkalmazkodás során Selye a stressz három fázisát különbözteti meg: Vészhelyzeti reakció: a stresszor megjelenésekor a test riadót fúj. Ellenállási szakasz: a test ellenálló képessége a normális fölé emelkedik, hogy alkalmazkodjon a folyamatosan jelenlevő stresszorhoz. Kimerültségi szakasz: A testnek nincs tovább energiája a stresszorhoz való alkalmazkodáshoz, és megjelennek a stresszhez kapcsolódó betegségek, amelyek akár halálhoz is vezethetnek. Erős stressz hatására a három fázis rendkívül gyorsan is követheti egymást, és csak kielégítő pihenéssel épülhetünk fel a kimerültségből.  Azt az energiát, ami stressz esetén az alkalmazkodáshoz szükséges, alkalmazkodási energiának nevezzük. Ennek két típusát különböztetjük meg: felszíni alkalmazkodási energia: ez azonnali felhasználásra kész, pihenéssel pótolható energiafajta; mély alkalmazkodási energia: tartalékként tárolódik, pótolja a felhasznált felszíni energiát, de maga nem pótolható. Ha mély alkalmazkodási energiánkat feléljük, meghalunk. A stressz reakcióból adódóan a testben oldhatatlan lerakódások jönnek létre, ami a test rugalmatlanabbá válásához, öregedéséhez vezet. Ezek szerint megválaszthatjuk, hogy milyen gyorsan öregszünk. Sok múlik a beállítódásunkon és a reakcióinkon, bár befolyásolnak bennünket múltbéli tapasztalataink és genetikai adottságaink is. Tudnunk kell: a vészhelyzeti reakció szakasz testi változásai a túlélésünket hivatottak segíteni, ám ellenünk dolgoznak hosszú távon, ha folyamatosan és szükségtelenül váltjuk ki. Ha hosszas megoldatlan stressznek vagyunk kitéve az mind fizikai (magas vérnyomás, fejfájás, álmatlanság, allergiák, stb.), mind érzelmi (depresszió, koncentrációs problémák, ingerlékenység), mind viselkedési szinten (baleseti hajlam, túlzott alkoholfogyasztás, kreativitás elvesztése) jelentkezik. Ha a fenti tünetek bármelyike, főleg ismétlődően jelentkezik, akkor tegyünk meg mindent azért, hogy oldjuk a felhalmozódott feszültségeket.  Ezek után természetesen felmerül a kérdés, mit is tehetünk stresszeink kezelésére? Legfontosabb a stresszorok azonosítása, majd a tudás, hogy mit tehetünk ellene, és végül, hogy hajlandóak legyünk a szükséges változtatásokra. Ha ezek megtörténtek, akkor dönthetünk úgy, hogy megszabadulunk a stresszorainktól, vagy megváltoztathatjuk a rájuk adott reakciót. Természetesen választhatjuk a tétlenséget, a problémák tagadását, a még keményebb próbálkozást, esetleg alkohollal, kábítószerrel is oldhatjuk a problémákat, ám ez hosszú távon állapotunk romlását idézi elő. Végül nézzünk néhány olyan tevékenységet, amivel meg tudjuk előzni a stressz okozta problémákat. Vegyük észre megváltozott viselkedésünket (túl sok alkohol, tv, dohányzás…). Mozogjunk rendszeresen. Osszuk be jól az időnket. Igyunk elegendő vizet (testsúly 10 kg-onként 2,5  dl/nap!). Tudjunk nemet mondani. Együnk könnyű és tápláló ételeket, főként  olyanokat, amelyek sok B vitamint tartalmaznak. Erős érzelmi stressz esetén homlok-tarkótartásban gondoljuk végig a stresszelő szituációt, miközben mélyeket lélegzünk. Aztán változtassuk meg a képet képzeletben úgy, hogy az az összes résztvevő számára pozitív legyen. Ismerjük fel, hogy mi az, ami nem szolgálja a mi céljainkat, és szüntessük meg, vagy változtassuk meg azt. Emlékezzünk a higgadtság imájára:   „Uram, adj nekem higgadtságot, hogy elfogadjam, amit megváltoztatni nem tudok,  bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok,  és bölcsességet, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között.” (F. Oetinger)  Ha ez nem bizonyul elegendőnek, akkor forduljunk szakemberhez, aki segít a konkrét nehéz szituáció megoldásában. Összegezve: A világ összességében nem veszélyes és nem is előnyös hely. Talán leginkább semlegesnek mondható. Rajtunk áll mit kezdünk vele. Aki bírja a stresszt, az mer célokat kitűzni maga elé, és szívvel-lélekkel tenni érte. Képes élni a választás és a szabad akarat hatalmával. Kedveli a kihívásokat, lehetőségként kezeli a nehézségeket, amelyből tanulhat. Vajon mi is ilyenek vagyunk?