5 tévhit az ÉLETről, amivel folyamatos stresszben tarthatod magad

1.   Gondtalan életet kellene élnünk

   
   

   Sokan vágyunk arra, hogy gondjaink megszűnjenek, és problémáinktól megszabadulva könnyedén, az életet élvezve, boldogan éljük mindennapjainkat. Ez pillanatok, időszakosan létre is jön, de aztán legtöbben azon kapjuk magunkat, hogy megint "jönnek a problémák", hogy soha nem lesz vége a gondjainknak. 
   
   A feladat: vegyük tudomásul, hogy a probléma nem az, amit problémának látok, hanem a probléma a félelem, a kisebbrendűségi érzés, az önbizalom hiány, a harag, amit érzek. A "nem tudom, mit akarok tenni", a "mikor lesz már vége ennek" hozzáállás. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit akarok tenni az ügyben? Mi az, amit megtehetek, hogy az általam vágyott pozitív célállapotot elérjem. És, ha nem látom tisztán a kérdést, akkor érdemes segítséget kérnem, mert egy kineziológiai oldás oldhatja ezeket a negatív érzelmeket, és egy új, gyümölcsözőbb hozzáállás választását teheti lehetővé.
   
   

2. A konfliktusok nem az élet természetes velejárói

   
   Nem szeretjük a konfliktusokat. Szeretnénk megúszni, hogy ütköztetni kelljen érdekeinket. Ameddig lehet, megpróbáljuk elkerülni a "vitát" a nyugalom és a harmónia érdekében.. 
   
   A feladat: tudomásul venni a problémát, és kommunikálni. Valódi harmónia csak abból alakulhat ki, ha megismerjük egymás álláspontját, és nyitottan keresünk olyan megoldásokat, amelyek mindkettőnk számára elfogadhatóak.
    

3. A konfliktusok csak veszekedésekkel oldhatók meg

   
   Ezt sokan gyanítják. A tapasztalat, a hozott minta azt mutatja, hogy az erősebb kutya ... khm, khm, ...nyer. Tehát vagy lenyomom a másikat, vagy feladom magam. A cél pedig a win-win helyzetek kialakítása a fontos kapcsolatokban.
   
   A feladat: elsajátítani és gyakorolni az én közléseket és az értő figyelmet. Hogy mik ezek?
   Itt olvashatsz az én közlések technikájáról, itt pedig az értő figyelemről.
   A témában figyelmedbe ajánlom Thomas Gordon könyveit is.
   
   

4. Másoknak könnyebb

   
   Ez a kedvencem! Kicsi korunktól kezdve hozzászokunk ahhoz, hogy összehasonlítanak bennünket másokkal, majd felnőve kitartóan folytatjuk azt, ami már régen is sok érzelmi fájdalmat okozott. Pedig nincs két egyforma ember (lásd a következő pontot), nincs két egyforma életút, tehetség. És sokszor nem látjuk, hogy a többieknek mibe kerül az a siker, amit elértek látszólag olyan könnyedén.
   
   A feladat: elfogadni az életünket, sorsunkat, tehetségeinket. Befejezni az összehasonlítgatás önromboló szokását. Ha látok valaki, akinek tetszenek a sikerei, vizsgáljam meg, hogyan hozhatom ki itt és most a legjobbat abból, amim van. Ahogy anyukám szokta mondani: a kamrából főzünk! 
   Vagy hajlandó vagyok-e erőfeszítéseket tenni azért, hogy elérjem mindazt, ami másnál látszólag olyan természetesen működik.
   
   

5. Nem normális, hogy mások másmilyenek!

    

   Mindannyian egyedi, individuális lények vagyunk. Genetikailag is különbözünk egymástól, még az egypetéjű ikrek sem teljesen egyformák. Mégis van egy közös dolog bennünk: mindannyian abból indulunk ki, hogy az a NORMÁLIS, ahogy mi gondolkodunk, az a NORMÁLIS, ahogy mi cselekszünk. Emiatt el is várjuk másoktól, hogy úgy gondolkodjanak, cselekedjenek, reagáljanak, ahogy azt mi szeretnénk. Ha pedig nem ezt teszik, akkor mélységesen csalódottakká válunk, és vagy megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy nekünk van igazunk, vagy lenyeljük a békát, és feladjuk a saját igazságunkat.
   
   A feladat: fogadjuk el a másik gondolkodásmódját. Ha a személyes vagy szakmai életemben ez nem befolyásol, akkor lépjünk túl rajta. Ha a személyes vagy szakmai életemre jelentős hatása van az illetőnek, akkor elfogadva a különbségeket, addig kell "gyúrnunk" az ügyet, amíg olyan egyezségre nem jutunk, amelyik minden fél számára elfogadható, megfelelő. 
   
   

   Mi lehet a megoldás?

   
   Ha azt látod, hogy a feladatoknál leírtakat lépésről-lépésre meg tudod valósítani, be tudod építeni az életedbe, és ilyen módon kiegyensúlyozottabban érzed magad, akkor semmi más dolgod nincs, mint gyakorolni, csiszolni, fejleszteni, kiegészíteni ezeket a technikákat a saját szájad íze szerint.
   
   Ha azt látod, hogy hiába próbálod, neked nem megy, vagy eleve reménytelennek érzed, hogy a feladatoknál leírtakat megvalósítsd, akkor érdemes felkeresni egy jó kineziológust, aki segít feltárni a gátló múltbeli mintákat, és oldani a mintát fogva tartó blokkokat.