Egy könyvbemutató margójára

Szombaton jelent meg Várhidi Iluska új könyve "Ha Tükörbe nézek" címmel. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ott lehettem a könyv bemutatóján, és néhány szóval méltathattam a Szerzőt és a Művet egyaránt. 

Szeretettel ajánlom mindenkinek!

Az alábbiakban olvashatjátok az ott elhangzott szavaimat.

A KÖNYV

Kedves Egybegyűltek, Várakozók és Ünneplők, Tanítványok és kollégák, Családtagok és Barátok!

Különleges alkalomra gyűltünk itt össze, hogy jelen legyünk egy születésnél. A születés mindig egy csoda, mert valami, valaki, aki eddig csak rejtve létezett, akinek az érkezéséről már régóta tudunk, régóta várjuk, most fizikai valójában is megjelenik köztünk. És az „újszülött” most egy könyv alakjában lép elénk, és csak arra vár, hogy üdvözöljük Őt és átadhassa nekünk mindazt a csodát, amit a láthatatlan világból magával hozott.

A SZERZŐ: VÁRHIDI ILUSKA

Már neve is van, bár ezt a könyveknél címnek hívjákJ: „Ha a tükörbe nézek”.

A tükör mindig is mágikus eszköznek számított. Hiszen segítségével olyan dolgokat láthatunk meg, amelyek a szemünk számára egyébként nem láthatók. Ha a tükörbe nézek, láthatom a saját arcomat, és ki tudná ezt jobban nálunk, hogy önmagunkat látjuk ebben az esetben. Láthatjuk a hátunk mögött levő dolgokat (néhányan múltnak nevezik az ilyesmit) egyszerre azzal, ami előttünk van. (Talán a jelen? Talán a jövő?) Szóval a tükör megerősíthet bennünket önmagunk érzésében, megélve jelenünket, látva múltunkat és belepillantva jövőnkbe.

A KÖSZÖNTŐ: DR. SIMON KATALIN

 
Ilyen tükör számunkra az összes emberi kapcsolatunk. Meg nem született ikertestvérünk visszatükröződhet egy szerelemben, vagy éppen az iker-unokákban. Párkapcsolataink tükrözhetik az élet szépségét, kiegyensúlyozottságát, vagy durva és agresszív kapcsolataink tükröt tarthatnak elénk, hogy azt tudjuk mondani: ELÉG! Lehet, hogy mai csodálatos gyógyító-segítő munkánk visszatükröz egy régi életet, amikor képességeinket önzően, mások és önmagunk kárára használtuk. Ám mindaz, amit én Nektek erről elmondhatok szintén csak tükör, halvány visszfénye mindannak, amit ebben a rengeteg személyes példával átszőtt könyvnek a lapjain olvashattok hamarosan.

Ennél sokkal beszédesebb, többet mondó az, ahogy Andor András grafikus művész képei tükrözik vissza nagy érzékenységgel mindazt, amit egy másik művész, az író, Várhidi Iluska leírt.

Iluska első könyve nyomán sokan indultak el a segítő munka felé, vagy ismerték meg a kineziológia, a One Brain módszer áldásait hazánkban. Hiszem, hogy ez a könyv is sokaknak ad indíttatást, hogy belemerjenek nézni saját életük tükröződéseibe, és ez alapján olyan bölcs kapcsolatot teremtsenek önmagukkal, amelyet a szerzőnek sikerült.

A HALLGATÓSÁG

Ezt a bölcsességet tükrözi számomra a következő Pál apostoltól származó idézet.

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásunk, akkor majd úgy ismerünk meg mindent, ahogy most minket ismernek. Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”

Végül hadd meséljek el még egy történetet: Iluskánál voltunk egy tanfolyamon, amikor a nyitókörben a következő hangzott el egy kollégától:

„Én más helyen tanultam eddig a kineziológiát. Ott szakmát tanultam, itt hozzátanulom a szeretetet.”

Szép estét kívánok mindenkinek!