Ma nemzeti gyásznap van.
Az okot mindannyian tudjuk: szombat éjszaka hatalmas karambol történt Olaszországban, amelyben 16 ember, felnőttek és gyerekek vesztették életüket.
Halál és elkülönülés
Az emberi érzéseink legalapvetőbbike az egység iránti vágy mindazokkal, akiket szeretünk.
A halál élménye ezt a vágyunkat töri ketté, hiszen minden pillanatban szerettünk hiányát éljük át. Aki meghalt, az az érzékszerveink számára érzékelhetetlenné válik. Nem tudjuk többé átölelni, nem érezzük az illatát, nem halljuk a hangját. Így egy szerettünk halála a legmélyebb elkülönülés megélésébe taszít minket.
Az egységbe vezető út
A gyász feldolgozása azt jelenti, hogy újra kiépítjük a kapcsolatot elhunyt hozzátartozóinkkal. Ehhez első sorban az kell, hogy emlékezzünk rájuk. Emlékeinkben ott él a kedves arc, a mozdultai, még az illata vagy az ölelésének az érzete is. Fényképekről könnyen magunk elé idézhetjük a vonásait. Fontos, hogy "beszélgessünk" eltávozott szeretetteinkkel. Pont úgy, mintha még élne, meséljük el a napunkat, kérdezzük meg, hogy hogy van, van kérjük a segítségét mindennapi ügyeinkben.
Fejezzük ki felé az érzéseinket is. Mondjuk el, hogy hiányzik, hogy fáj, hogy meghalt. Beszéljünk neki a haragról, amit esetleg érzünk. Ha volt köztünk megoldatlan konfliktus, akkor beszéljünk neki erről is. Esetleg írhatunk neki egy levelet, amiben tisztázzuk a félreértéseket. Minél alaposabban tisztázzuk a nehézségeket, a fájó érzéseket, annál tisztábban jelenik meg eltávozott szerettünk emléke.
Az idő szerepe
Azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Ha ezt 100%-osan nem is képes megtenni, talán adhat egy megfelelő távolságot ahhoz, hogy elhunyt szerettünkre már ne csak a hiány szemüvegén keresztül tudjunk rátekinteni, hanem a szeretetteli emlékezés szemével lássuk őt.
Fontos, hogy merjünk végig menni a gyász szakaszain. Egy friss halálesetnél, főleg, ha olyan váratlanul ért bennünket, mint a balesetet szenvedettek hozzátartozóit, minden megengedett az első hetekben, hónapokban. Sírjunk, zokogjunk, üvöltsünk ha kell. Dühünkben püfölhetünk párnát, de az is lehetséges, hogy csak nézünk magunk elé bután és értetlenül. Ilyenkor egyetlen feladatunk van: elfogadni a hullámokban ránk törő érzéseket.
Később, amikor már enyhülni kezd az első sokk, jó, ha mindennap szánunk valamennyi időt a gyászunkra. Ilyenkor tudatosan gondolhatunk veszteségünkre. Ám lehet, hogy az elején ez még túlságosan fájdalmasnak bizonyul. Feltörő érzelmeink elengedésében nagy segítségünkre lehet a homlok/tarkó tartás és a mély légzés. Szintén jó lehet, ha fényképeket teszünk ki az eltávozottról. Ha gyertyát gyújtunk érte. Vigyázzunk, hogy csak annyi érzelmet hozzunk elő, amennyit egyszerre kezelni tudunk.
A gyász folyamat része, hogy vannak csendesebb és intenzívebb szakaszok. Mindenképpen ilyen intenzív szakasz az ünnepek ideje: a Húsvét, a Karácsony, a név- és születésnapok újra és újra felelevenítik a hiány megélését. Ha tudjuk ezt, és számítunk rá, akkor megengedhetjük magunknak, hogy időről időre, akár már egy hosszabb nyugodt szakasz után, újra "rosszabbul" legyünk.
Ha feldolgoztuk veszteségünket, akkor megélhetjük, hogy ugyanolyan közeli kapcsolatban vagyunk szerettünkkel, mint életében. Néha még akár közelebb is érezhetjük magunkhoz.
Hogyan segítsünk a gyászolónak?
Ha ismered, akkor legyél vele a gyászban. Kérdezd meg, hogy mire van szüksége. Beszélj, ha beszélgetni akar, hallgasd meg ha arra van szüksége. Öleld át, ha megengedi. És ajánlj neki szaksegítséget, ha úgy látod, hogy szüksége lenne rá.
Ha nem ismered, csak hallottál, olvastál a tragédiáról, akkor is segíthetsz egy támogató tér megteremtésében. Gyújts gyertyát. Küldj fényt, szeretetet az elhunytaknak és hozzátartozóiknak. Imádkozz a hitednek megfelelően értük.
És végül egy Bach virág esszencia keverék, ami támogatja a veszteség feloldását:
Jerikói lonc (16) a múlt elengedéséhez, Dió (33) az új helyzet elfogadásához, Vadrózsa (37) az életkedv támogatásához, Ernyős madártej (29) a trauma feloldásához.
Kívánok minden gyászolónak megnyugvást és az egység újra megtalálását szeretteivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése